Fiat Topolino rövid története

A két világháború között az egész világon megoldást kerestek arra, hogy a szélesebb néptömegek autóhoz juthassanak. Olcsó, kisfogyasztású, könnyen karbantartható és javítható típus volt a cél mindenütt.
Olaszországban a FIAT elnöke utasítást adott arra, hogy 5000 líra alatti olcsó kiskocsi tervezése kezdődjön el.
Több változat került kidolgozásra, többek között elsőkerék-meghajtású kocsi is, de ezt egy próbaút során történt baleset miatt az elnök elvetette.
A gyár vezetése egy fiatal mérnökre, Dante Giacosára bízta a konstrukció kidolgozását, tervezését.
Giacosa a nagykocsik kicsinyített mását tervezte meg, egyszerűsített megoldásokkal.
Kicsi motort rakott a kocsiba 570 cm3 henger űrtartalommal, mely 13LE teljesítményt adott le 4000 fordulatszámon, oldaltszelepelt 4 hengeres vízhűtéses kivitelben.
A motor elhelyezését a tengely elé oldotta meg, de így a vízhűtő eddig szokatlan módon a motor háta mögé került. A költségek csökkentése miatt nem használt benzinszivattyút, vízszivattyút. A hűtés thermoszifonos lett, az üzemanyag ejtőtankos megoldású. Hogy a motor hossza is csökkenjen, mindössze két helyen csapágyazta a főtengelyt. A sebességváltót kicsire tervezte, 4 sebességgel, melyből a 3-4 fokozat szinkronizálva volt. A kocsiszekrény fémből készült. Az alváz lemezből hajtott profilból készült, negyedelliptikus rugózással hátul, keresztlaprugóval elöl, hidraulikus lengéscsillapítokkal, kardántengelyre ható kézifékkel. A kocsi 85 km/óra végsebességel és 6 liter fogyasztással lényegében a kor nagykocsijainak teljesítményét tudta. Extraként lehetett rendelni virágvázát, karos irányjelzőt, ablakfűtést, utasülés előtti ablaktörlőt.( A dinamó teljesítménye 75W volt!)
A kétszemélyes kocsinak hatalmas sikere volt az 1936-os kiállításokon, és beindult a sorozatgyártás is 1936 júniusában. Több országban gyártották rövidesen, Franciaországban Simca Cinq, Németországban NSU/FIAT 500, Lengyelországban Polski FIAT 500, Angliában az alaptípus után kifejlesztették a 4 személyes változatot is 500 Four Seater Saloon néven. Ausztiában Steier-FIAT néven gyártották, de Hollandiában is szereltek össze belőle.


Az eredeti olasz kocsi hivatalosan FIAT 500 nevet viselte. A hajlított orr, a két nagy lámpa a sárvédőn adta a népiesen egérke megnevezést, a Topolinot.
A típuson folyamatos fejlesztések történtek. A rövidalvázas negyedelliptikus hátsó futómű félelliptikusra változott, az eddig extraként rendelhető karos irányjelző szériatartozék lett, a lapátos olajszivattyú fogaskerékszivattyúra változott, a 155mm-es fékdobátmérő 200 mm-es lett, a gyertyák 12×1,25 mm-ről 14×1,25-re változtak. Erősítések történtek a kuplung szerkezetnél, fékrendszernél, elhagyták a benzintakarékos porlasztót és helyette Weber 22 OTS karburátort alkalmaztak.
Több karosszéria kialítás is létezett, így a zárt Berlina, kabrio Berlina Transformabile
és az áruszállító Furgonico, összesen 122.213 db készült. Az alaptípus 1936-1948 márciusáig volt gyártásban, ezt a FIAT 500B követte. A B külsőleg ugyan az volt mint az 500 -ettől kezdve 500A- de lényeges változások voltak a motornál. Az oldalszelepelt kialakítást a felülszelepelt váltotta fel, ami lényeges teljesítménynövekedést is hozott. A motor 16,5 LE teljesítménye 27%-al lett több mint az elődje. Az alváz erősítésre került, a lengéscsillapítók már teleszkópos kialakításúak és kanyarstabilizátor is beépítésre került, az üzemanyagot benzinszivattyú szállítja. A porlasztó függőleges elrendezésű, erősebb a dinamó, mely 3 kefés dinamóról feszültség szabályozós kialakítást kapott. Szériatartozék a két ablaktörlő is.
Ami ritkaság volt akkoriban, széria tartozék lett a fűtés.
1948 szeptemberében megjelent a Giardiniera Belvedere ami kombi kialakítású esetenként fa ajtóvázzal.
A „B” típusból mindössze 21.213 db készült, mert 1949 márciusában kijött az 500C modell.
A változás a karosszéria kialakításán látszódik meg jobban, az erősen lekerekített formát a kor divatja szerint szögletesebbre alakították.
A kombi kocsiknál -Belvedere, Giardiniera- már 4 személyes a kialakítás. A motornál változott a hengerfej és a szelepek nagyobb lett a nyomaték.
A „C” modellből 1949-1955 között 376.371 db készült, és ez csak az olasz gyártású kocsik adata.
Rengeteg változat készült az olaszoknál is. Műhelyenként, városonként gyártottak karosszériát, tunningoltak motort. Élen járt a versenyzésre alkalmas teljesítménynövelésben a SIATA, új hengerfejeket fejlesztett ki, a Giannini, aki három nyugvócsapágyassá alakította a két csapágyas alapmodellt természetesen új főtengellyel. Kompresszort szereltek 5 óra alatt a Topolinoba és a teljesítménynövekedés óriási volt. Álló helyzetből 88 km/h-ra kompresszor nélkül 51 másodperc volt a legjobb gyorsulás, míg kompresszorral 22 másodpercre csökkent az idő. A korabeli újságok szerint a végsebesség 1937-ben elérte a 120km/h-t.
A különféle gyártásoknál meg kell említeni az NSU/FIAT modelleknél a sport változatokat. Ezek készültek Weinsberg vagy Gläser közreműködéssel.
A Spider-Sport -melyből Németországon kívül csak Magyarországra szállítottak- mai napig a találkozók csillaga. Összesen 300db készült ebből a Sport Cabrioletből. Magyarországon is van belőle, de már csak 1db, a többi osztrák vagy német tulajdonosokhoz került.
A Topolinok összesen mintegy 600.000 példányban készültek a licencekkel együtt.
A nyugati országokban Topolino Clubok tartják fenn a típus életben maradását.
Svájcban 3 Topolino Club, Németországban 1 nagy országos, Olaszországban szinte városonként 1, Hollandiában és Belgiumban is van club. Egy jubileumi nemzetközi találkozón Torinóban 300 db Topolino sorakozik a Főtéren.
Magyarországon az ötvenes évek elején orvosok, állatorvosok közlekedtek a típussal, mert a háború előtt nálunk is forgalmazták az 500 A típust. Még a hatvanas évek közepén is közlekedtek, pl Szolnokon 6 db napi rendszerességgel.
A háború előtti értékesítési helyek: Budapest, Békéscsaba, Cegléd, Debrecen, Eger, Győr, Keszthely, Miskolc, Pécs, Soporon, Szeged, Szolnok, Szombathely.
Ma a rendszámmal ellátott Topolinok száma kb 10, a rendszám nélküli felújítás alatt állóké ugyancsak 10 és van roncstemetőben valamennyi.
A magyarországi veterán jármű találkozókon a nézők kedvence ez a gépkocsi.